A debreceniek számára ismerős lehet az Egyetemi templom látképe. 1941-ben építették, a korlátos rész, ahova mi felmentünk, 37,5 méter magas.
Először egy csigalépcsőn át egy emeletnyit haladtunk felfele, amikor is megérkeztünk a torony belsejébe. Felfelé pillantva az alábbi látvány fogadott minket:
Így képen nem tudom mennyire adja vissza, de élőben nagyon magasnak tűnt. A lépcsők régiek voltak, porosak, madárürülékesek. Elindultunk felfelé. Igazából az elején nem volt probléma a lépcsőzéssel, de amikor a közepénél lefele pillantottam, éreztem, hogy hiba volt, jobban szedtem a lábam. Nem is annyira csak a magasság volt az ijesztő, hanem a ki tudja hány éves lépcső, meg korlát (ami mozgott meg nyikorgott).
A következő szinten a templom órája volt található belülről, ami számomra újdonság volt, sosem láttam még ilyet. Az embereknek mindig feltűnik, ha egy templom órái nem egyszerre járnak. Ennél a templomnál ez nem fordulhat elő, ugyanis 1 közös hajtása van a mutatóknak, amit egy kis villanymotor mozgat (ennek a vezérléséhez tartozó elektronika ott helyezkedik el alatta) , fölötte pedig egy lámpa, ami a világítást biztosítja, hogy este kívülről látható legyen az óra skálázása.
A motortól és az “osztómű”-től 4 tengely továbbítja az órák mechanizmusába a percmutató mozgatásához szükséges elfordulást.
A templom utolsó lépcsőjéhez értünk, aminek egy foka el is volt törve (ez azért minden volt, csak nem megnyugtató). Érdekes látvány (és szag) fogadott minket, 2 kismadár ült egy fészekben, természetesen nem bántottuk őket, hozzájuk sem értük, csak távolról figyeltük.
Őket elhagyva felértünk a tetőre, ahol egy korlát is védett minket a lezuhanástól, a következő képek ott készültek:
Ez a kép megrendezett jelenet, valójában nem féltem (ennyi) a magasságtól.
Túléltem. De nem javaslom tériszonyosoknak. NAGYON NEM. (Na nem mintha amúgy oda bárki felmehetne:D)
